A harz-i roller kanári

... avagy a Magyar nemes kanári.

 

Érdekességek, tanulmányok a kanáriról, madarakról

 

Több mint 300 éves a színkanári tenyésztés

Körülbelül 300 éve kezdődött a célzott kanári tenyésztés. Számomra ez volt az ok, hogy megírjam ezt az összefoglalót az egyes kanári színekről. Az adatok különböző irodalmi forrásokból származnak.

 

1600 (a 17évszázad kezdetén) Németországban sárga sárgafoltos és fehér kanári fordult elő; a fehér szín később eltűnt.
1700(1700 körül) megjelenik Bajorországban az első barna tojó, Amszterdamban pedig az első achát tojó. Sajnos az achát madarak később ismét eltűntek.
1734 A kontyos mutáció első megjelenése.
1900 (1900 körül) Ismét kitenyésztik az achát madarakat.
1908 Az első recesszív fehér madarak megjelennek Újzélandon.
1914 Kelet-Poroszországból ismét domináns fehér kanárik megjelenését adják hírül.
1915 Fuldában és néhány évvel később Königsbergben a tűzcsíz (Spinus cucullatus) keresztezése kanárival. B. Maltern úr átveszi a keresztezett egyedeket. Megkezdődik a célzott tenyésztése a piros alapú kanáriknak.
1940 Az első opál kanári megjelenése egy fürth-i tenyésztőnél Rossner-nál
1950 Az ivoir (továbbiakban elefántcsont) mutáció megjelenése Hollandiában.
1956 Knollen holland tenyésztőnél megjelenik a pasztell mutáció.
1964 Egy belga tenyésztő Ceuppens bemutatja a phaeo mutációt.
1966 A satinet mutáció ismertté válik.
1968 A fekete pasztell kanárik tenyésztése során először jelenik meg a szürkeszárnyú forma
1970 Olaszországból fekete kanárikról számoltak be, különösen fekete szaruval, megszületik a „super oxidation” (szuper oxidáció) kifejezés.
1976 Asher úr Olaszországból bemutatja a Topas (topáz) mutációt.
1981 Egy holland tenyésztő van Hauff kitenyészti az eumo mutációt.
1986 Bellver Liorens tenyésztő bejelenti az onyx mutációt
2001 Az eddig legutolsó új színváltozat kitenyésztése a kobalt, mely mutációt a német Weber mutatta be.
Ebben a felsorolásban látható, hogy világszerte elterjedt a kanáritenyésztés. A következő részben a színkanárik leírását a lipokróm (lipochrom) madarakkal (világos aljú, világos alapszínű) fogom kezdeni.

 

Lipokróm madarak

 

Mielőtt az egyes színkanárik bemutatásába belekezdenék, szeretnék kitérni néhány tulajdonképpen magától értetődő dologra.
Az eredményes tenyésztés előfeltétele egy világos, levegős tenyésszoba, tenyészkalitokkal melyek nem kisebbek, mint 60 x 40 x 40 cm. Nagyon fontos: tisztaság, egészséges szülőmadarak, melyek vitálisak és fajtaspecifikusak (fajtajelleget mutatnak). A szaporulatot önállóan kellene nevelniük, a dajkamadárral történő nevelés nemkívánatos tenyésztői gyakorlat. Valamint röpkalitokra és volierekre van szükség a fiatal madarak később az idős egyedek számára.

 

Örökletes okokból (letális faktor) a következő párosításokat kerülni kell:

 

  • -domináns fehér x domináns fehér
  • -intenzív x intenzív

 

A világos aljú lipokróm madarakkal fogom kezdeni.
A világos aljú madarak felosztása sárga, piros, sárga elefántcsont, piros elefántcsont, fehér domináns, fehér recesszív fehér, valamint vörös szemű lutino (elefántcsont), rubino (elefántcsont) és albino (domináns és recesszív).
A fehér kanárik esetében létezik domináns és recesszív fehér. A domináns fehér kanárik külső kézevezőin egy leheletnyi sárga vagy piros szín („zsírszín” – zsírban oldódó színanyag) jelenik meg. A párba állítás során ügyelni kell arra, hogy mindig egy fehér alapú madár egy sárga- vagy piros alapúval kerüljön párba. Ezen kívül mint minden párosítás esetén a tollszerkezetre is figyelni kell, ez azt jelenti, hogy egy rövid erős tollú madarat egy hosszabb lágyabb tollú egyeddel kell párba állítani. A domináns fehér kanári kinézete tiszta fehér kell legyen, jól elhatárolható halvány színezettel (sárga vagy piros).

 

A recesszív fehér kanárik esetében a madarak kinézete tiszta fehér, a legcsekélyebb szín nélkül. A szarurészek szintén világosabbak, mint a domináns fehér kanári esetében, nem hússzínű, hanem fakó sajtszínű. A sárga és piros kanárik esetében a nagy és kistollaknak egyenletes színeződést kell mutatniuk. Nem szabad kétszínű, vagy foltos hatást kelteniük. A nem intenzív madarak esetében a tollak zsírfestékmentes szegélyezettsége az egész testen finom deres bevonatot kell mutasson. A deres helyek feldúsulása valamint azok foltokban megjelenő hiánya hibának számít. A szaru részek (lábak, lábfejek, körmök és csőr) hússzínűek.
A sárga vagy piros elefántcsontszínű madarak esetében a lipokróm egy változata található, melynek hatására a zsírfesték csak gyengén, pasztellszínben látható. A vörös szemű lipokróm madarak esetében a szemszín kivehetően felismerhető, a madarak kinézete egyébként azonos a vörös és sárga kanárik színével.
Minden párosítás esetében figyelni kell arra, hogy egy intenzív madarat egy nem intenzív madárral rakjunk párba. Az intenzív x intenzív párosítás esetében (letális faktor) a fiókák egy része (25%) már a tojásban elhal. A nem intenzív x nem intenzív párosítás esetében a tollazat túl hosszú és laza lesz, és tollciszta képződhet. Az öröklődés szabályaiba ebben az összefoglalóban nem merülnék el mélyebben, erről a területről P. Grünhagen egy nagyon jó cikksorozatot publikált 2005-ben az AZN-ben.
Hiányoznak még a világos mozaik színek. Ezeket egy külön fejezetben – mely a mozaik kanárikról szól – fogom bemutatni.

 

Melanin kanárik

 

Mielött belekezdenék a melanin kanárik tárgyalásába, szeretném a „melanin” kifejezést röviden szóban és képekben elmagyarázni.

 

A melanin a kanárimadarak esetében:
A kanárimadaraknál, mint színt meghatározó pigmentként ismertek a karotinoidok – ismert mint zsírfesték vagy lipokróm – és a melaninok.
Azok a melaninok, melyek, mint színt meghatározó színanyagok számunkra érdekesek lehetnek, két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe a phaeomelanint a másikba az eumelanint. Mindkét melanintípus tisztán elhatárolható egymástól és tisztán megkülönböztethető. A phaeomelanint sárgástól barnásig terjedő színtestek alakítják ki, melyek alakja a tollakban kerek ill. magszerű, ezzel ellentétben az eumelanin színe barnától feketéig terjed és a színtestek pálcika alakúak. Lényegében a klasszikus melanin kanárik esetében – úgymint a vad kanárinál – az eumelanin alkotja a rajzolatot kialakító melanint a phaeomelanin pedig a felületi színt kialakító melanint.
A melanin kanárik feloszthatók a „klasszikus melanin kanárik” (fekete, barna, achát és izabell) és a „nem klasszikus melanin kanárik” csoportjára (pasztell, szürkeszárnyú, opal, phaeo, szatén (satinet), topáz, eumo, onyx és kobalt.
Minden klasszikus melanin madár esetében tisztán elkülöníthető kell lenniük a melaninoknak. A rajzolatot kialakító melaninnak felismerhető csíkozottságot kell mutatnia, valamint szimmetrikusan és egyenletesen kell lefutnia a tollazaton. A melaninnak a csőr tövénél kell kezdődnie és a test felső felületén kell végigfutnia, de az testoldalaknak is csíkozottságot kell mutatniuk. Gyakori hiba, hogy a melanin a homlokon nem jelenik meg vagy az oldalak mintázottsága hiányzik. A rajzolatot kialakító melanin lefut a szemek alatt a kantár területétől a mellig. A torkot mindkét oldalról egy melanin csík határolja. A fülek felületén és a toroknál csak felületi melanin látható. Egy kis szemcsíknak látható a szemek felett.
A fekete és barna madarak rajzolatot kialakító melaninja széles és folytonos. A rajzolatot kialakító melanin az achát és izabell madarak esetében kissé finomabb és megtört. A felületi melanin az egész testen látható kell legyen. Melanin madarak léteznek fehér, sárga és piros alapszínnel. A tollszerkezet szerinti kategóriák alapján tartozhatnak intenzív, nem intenzív, vagy mozaik csoportba.
A melanin madarakon nem lehetnek világosabb foltok. A lábak mögött és a faroknál ugyanakkor lehet halványabb.
Az intenzív madarak keskeny, rövid tollazatot mutatnak, a nem intenzív madarak szélesebb, hosszabb tollazatot. A mozaik kanárik esetében ez a megjelenési kép eltérő, ezeknek a madaraknak még szélesebb tollazatuk van és a kontraszt is jelentősebb a krétarajzolat (?) (tipikus a mozaik kanáriknál) által. Minden melanin madár hasi tájéka világosabb (kivéve a kobalt madarak esetében).
A fekete madarak (fekete-fehér, fekete-sárga, fekete-piros) szelekció által alakultak ki, melynek során a barna rész már többé nem látható. A mintázatot kialakító melanin maximálisan fekete kell legyen, antracitszürke felületi melanin alapon. A lábak, lábfejek, karmok és a csőr olyan fekete, amennyire csak lehetséges.
Az achát madarakat felhígult melanin jellemzi, mely mutáció során jött létre. A jó minőségű madaraknak ebben az esetben sem látszik barna részük. A rajzolatot kialakító melanin antracit színű, szürke alapon (felületi melanin). A melanin hígulása által a zsírszín valamivel erősebb hatást kelt, mint a fekete madarak esetében. A szarus testrészek szürkék.
A barna madarak szintén egy mutáció által jöttek létre. Ebben az esetben nem fekete, hanem barna melanin a kívánatos. Ennek olyan barnának kell lennie amennyire csak lehetséges, de a rajzolatot adó melaninnak még világosabban kell kirajzolódnia (sötét barnán). Az alapszínnek mindig világosan felismerhetőnek kell lennie. A csőr, lábak, lábfejek és karmok barnás színűek.
Az izabell madarak kinézetükben a legfinomabbak, habár az egész gyenge (finom) rajzolat nem mindig kívánatos. Az izabell madarak a barna szín hígulást okozó faktorral történt kombinációból alakultak ki. A rajzolatot kialakító melanin bézsszínű, keskeny és megtört világos bézs alapon. A szarurészeknek világos színűnek kell lenniük.

 

Nem klasszikus melanin kanárik

 

A nem klasszikus melanin madarak: pasztell, szürkeszárnyú, opál, phaeo, szatén, topáz, eumo, onyx, kobalt.
A nem klasszikus melanin madarak esetében is érvényesek azonos követelmények (pl: a besorolása és elhelyezkedése a felületi és rajzolatot meghatározó melaninnak) (lsd.: előrébb).
Ebben a tanulmányban ezt a részletekbe menően szeretném tárgyalni.

 

Pasztell kanári
A pasztell mutáció által a rajzolatot meghatározó melanin csökkenése és a felületi melanin fátyolszerű eloszlása valósul meg. A pasztell hatás (kinézet) azonban a különböző melanin csoportokban eltérő.

 

Fekete pasztell
A fekete pasztell kinézete matt antracit.
Az antracitszínű rajzolatot meghatározó melanin kevésbé egyértelműen emelkedik ki a sötétszürke felületi melaninból, de mégis felismerhető kell legyen. A zsírszín is valamivel elmosódottabbnak tűnik a fátyolhatás által, mint a klasszikus fekete kanárik esetében. A csőr, lábak, lábfejek és karmok szürke, fekete színűek.

 

Achát pasztell
Az achát pasztell kanárik esetében hamuszürke nem túl keskeny és megtört rajzolatot meghatározó melanin, szürke felületi melanin alapon a kívánatos. A nagytollak is hamuszürkék. Gyakran keverik össze az achát pasztell madarakat az achát opállal, ezekre azonban halványabb színezet, fénytelenebb tollazat jellemző. Az achát pasztell madarak szaruval fedett testrészei szürkék.

 

Barna pasztell
A barna pasztell madarak esetében a rajzolatot kialakító melanin intenzitása nagyon erősen lecsökkent, csaknem teljesen feloldódott, de a mintázatnak jelen kell lennie. A teljes bézs-barna melanin mint egy sűrű fátyol a teljes tollazaton eloszlik. A felületi melanin fátyolszerű hatása által a zsírszín is valamivel elmosódottabbnak tűnik, mint a klasszikus barna madarak esetében. A szaruval fedett testrészek világosbarnák.

 

Izabell pasztell
A lecsökkent rajzolatot kialakító melanin a hígulásfaktorral való kombinációja által az izabell pasztell esetében a világos bézs melanin felületesen jelenik meg. A rajzolatot kialakító melanin nem fedezhető fel. A nagytollak is világos bézs színűek. A szaruval fedett testrészek hússzínűek.

 

Szürkeszárnyú
A szürkeszárnyú kanári a pasztell faktor egy variációja, melyet a tollak középső területén található melanin extrém mértékű hígulása és a tollvégeken koncentrálódó antracit színű melanin alakít ki. Ez a variáció csak a fekete sorozatnál fordul elő. A nagy és a kistollak melaninja a háton, úgymint a szárnyakon és farkon felhígult. Az egyéb kistollak melaninja erősen hígult, kis szürke félhold alakzatok és antracitszínű tollhegyek jellemzik. A nagytollak világosszürkék antracit színű tollvégekkel. Az antracitszínű tollvégek a szárnyon (kb. 1cm) egyértelműen nagyobbak, mint a farktollakon. A szürkeszárnyú kanárik esetében is a zsírszínek elmosódottabbak, mint a klasszikus madarak esetében. A szaruval fedett testrészek sötétszürke árnyalatúak.

 

Opál
Az opál kanárik mutáció révén jöttek létre. Az opál kanárik esetében a barna melanin háttérbe szorul. A melanin a tollak belső oldalán koncentrálódik ezáltal a tollak belső oldala sötétebbnek tűnik, mint a külső oldal. Az egyes színcsoportok esetében az opál tulajdonság optikailag eltérő hatást fejt ki.

 

Fekete opál
A fekete opál madarak esetében a melanin maximális mértékű. A rajzolatot kialakító melanin széles és átható, sötétszürke a kékesnek ható felületi melaninon. A razolatot kialakító melanin valamivel keskenyebb, mint a klasszikus fekete madaraknál. A nagytollak sötétszürkék, kékes hatást keltenek. A szarurészek kívánatos színe atracit ill fekete.

 

Achát opál
Az achát opál kanárik a fekete melanin csökkenése által világosabbnak hatnak és megtört keskenyebb mintázatot mutatnak, mint a fekete opál madarak. A nagytollak is valamivel világosabbak, mint a fekete madarak esetében. Szürke kékesek. A szarurészek itt is enyhén szürkék.

 

Barna opál
A barna opál kanárik esetében a melanin az opál faktor által erősen lecsökkent. A mintázatot kialakító melanin halványszürkés barna bézsbarna alapon felismerhető. Az evező és farktollak gyenge szürkés barna színűek. A zsírszín egyértelműen felismerhető. A szarurészek kívánatos színe halvány barna.

 

Izabell opál
Lehetséges izabell opál madarak tenyésztése is, ez azonban nem tenyészcél. A melanin ebben az esetben olyan erősen kivilágosodott, hogy a madár egy világos színcsoportú kanárival néz ki azonosan. E madár nem kiállítási madár.

 

Pheo
A Pheok különleges mintázata a fekete melanin redukálódásán és a barna melanin maximális kifejeződése által jön létre. Erős kontrasztú pikkelyezettség tipikus a pheoknál, melyet a melanin kistollak szegélyében való lerakódása (kiválása) idéz elő. A pikkelyezettség egyenletes eloszlást mutat. A csőr tövénél kell kezdődnie és kiterjed a test oldalaira. Az oldalak is mintázatot mutatnak. A mell felületi melaninnal pigmentált. A nagytollak barna szegélyezettséget mutatnak. A szemek pirosak. Az intenzív madarak keskeny mintázatot mutatnak a keskeny és rövid tollakon. A nem intenzív madarak széles és hosszabb tollaikon valamivel több mintázatot mutatnak. A pheok mind a négy melanin csoportban tenyészthetők, de csak a barna madarak mutatják a kívánatos hatást, ezért egyéb színekben nem kiállítási madarak. A szarurészek hússzínűek.

 

Szatinet (szatén)
A szatén madarak a piros szemük ill. finom csíkozottságuk által tűnnek fel. A mutációt az eltűnt (elnyomott) fekete melanin és a phaeomelanin jellemzi, csak barna melanin látható. A rajzolatot kialakító melanin a csőr tövénél kezdődik, végigfut a fejen át és a háton. Az oldalak is csíkozottak. A finom szaggatott csíkozottság világos barna, nagyon világos bézsszínű alapon. A szarurészek hússzínűek (sajtszín).

 

Topáz
A topáz kanárik mutáció révén jöttek létre. A topáz kanárik jellemzője, hogy az eumelanin a teljes tollazatban visszahúzódik, ezzel párhuzamosan a melanin a tollszáraknál koncentrálódik. A nagy és kistollak széles világos szegélyezettséget mutatnak. A topáz kanári feketében és achát színben elfogadott. A szemek sötétek, a szarurészek hússzínűek.

 

Fekete topáz
A fekete topáz madarak rajzolatot kialakító melaninja feketés barna. A barna melanin minimális kifejeződése által a nagy és kistollak szegélye széles és világos. Jók kontrasztot ad a sötétebb csíkozottsághoz. A mintázatot adó melanin egyértelműen elkülöníthető a felületi melanintól.

 

Achát topáz
Az achát topáz madarak rajzolatot adó melaninja antracit színű, egyértelműen világosabb, mint a fekete opál madaraké. A mintázatot adó melanin ismételt csökkenése által valamivel finomabb és szaggatott. A szarurészek hússzínűek a szemek sötétek.

 

Eumo
Az eumo mutációt a melanin csökkenése vagy elvesztése jellemzi. Ezáltal a mindenkori alapszín világosan látható.

 

Fekete eumo
A rajzolatot kialakító melanin a fekete eumo madaraknál antracitszürke, a fekete melanin csökkenése és a barna melanin hiánya határozza meg. A hátat és az oldalakat közepes, folyamatos antracit szürke csíkozottság jellemzi. A nagytollak is antracit szürkék. A szarurészek hússzínűek. A szemek sötétvörösek.

 

Achát eumo
A további hígulás által melanin a melanin sötétszürke. A hát és az oldalak csíkozottsága valamivel finomabb, mint a fekete eumo esetében. A csíkozottság nem folyamatos és sötétszürke, a felületi melanintól egyértelműen elkülönül. A nagytollak is sötétszürkék. A szarurészek hússzínűek és a szemek pirosak.

 

Barna eumo
A barna eumo kanári a pheomelanin hiánya és a barna melanin hiánya miatt szürkés barna színű. A szarurészek hússzínűek, a szemek pirosak.

 

Onyx
Az onyx mutációnál a tollakban nem látható barna melanin. Az eumelanin mennyisége egyértelműen megemelkedett. A fekete melanin magasabb koncentrációja főként a rajzolatot kialakító melaninban található, de megtalálható a felületi melaninban is. A csíkozás széles, mint a klasszikus melanin madaraknál. Az onyx faktor recesszív és ugyanazon a génen helyezkedik el, mint az opál faktor. Azok a madarak melyek mindkét gént hordozzák intermedierek és nem kiállítási madarak.

 

Fekete onyx 
A fekete onyx madaraknak maximális intenzitású antracit fekete rajzolatot adó melanint kell mutatnia. A rajzolat egyértelműen elkülönül az antracit színű felületi melanintól. A folyamatos rajzolatot adó melanin széles és a csőr tövétől kezdődően az egész fejen és háton végigvonul. A fejen a rajzolatot adó és a felületi melanin nem különböztethető meg egyértelműen. A fej és a nyak, ezáltal sötétebbnek tűnik. Az oldalakon is széles antracit fekete csíkozás található antracitszínű felületi melaninon. A nagytollak is antracit feketék, a tollak külső szélén a zsírszín átüt (a recesszív fehér alapú madarak kivételével). A szarurészek antracit feketék. A zsírszín a nagyobb mennyiségű melanin által tompábbnak hat, mint a klasszikus fekete madaraknál.

 

Achát onyx
Az achát kanárikat, mint fekete vagy barna achát állítják ki. Az achát onyx madaraknak nagyon széles szaggatott rajzolatot adó melaninja van, maximálisan sötétszürke szürke felületen. A mintázat végigvonul a csőr tövétől a fejen, nyakon és háton át, az oldalak mintázottsága is követelmény. A fej és a nyak egyértelműen sötétebbnek tűnik, mint a klasszikus achát madarak esetében. A tollazat „füstösen” néz ki.

 

Barna onyx
A barna onyx kinézete teljesen elér a klasszikus barna madarakétól. A rajzolatot adó melanin maximálisan barna, barna alapon. Ebben az esetben is nagyon széles a rajzolatot kialakító melanin, különben azonos kritériumoknak felel meg, mint a fekete onyx. A szarurészek világosak.

 

Kobalt
Az öröklődése autoszomális és recesszív. A kobalt madaraknál feltűnő az egyértelműn erősebb melanin lerakódás a felületen. A felületi melanin, ellentétben a klasszikus fekete madarakkal, egészen a hasig, kloáka területéig mutatkozik. A rajzolatot adó melanin változatlan a fekete madarakhoz viszonyítva.

 

Fekete kobalt
A melanin maximális kifejeződése jellemzi. Széles és fekete folyamatos mintázatot adó melaninnak egyértelműen el kell különülnie a felületi melanintól. A zsírszínnek egyértelműen felismerhetőnek és elhatárolhatónak kell lennie. A szarurészek feketék.

 

 

 

Mozaik kanárik

 

A kanárik közül a legszebbek közé tartoznak a mozaik kanárik. Lipokróm és melanin madarakat is tenyésztenek belőlük.
Nem könnyű jó mozaik kanárit tenyészteni és kiállításra felkészíteni. Sok mindenre kell figyelemmel lenni, így pl. a táplálásra. Én a madaraimnak a magkeverékbe nem adok repcét (Brassica rapa var. olifera). A zöldeleséget, mint a saláta ill. tyúkhúr (Stellaria media) sem tanácsos etetnia nagytollak tisztátlan színeződésének okán. A tojásos tápokból léteznek extra keverékek mozaik kanárik számára. A fiatal madarak színezését adalékokkal nem ajánlatos a 6. hét előtt kezdeni. Az ezt megelőző színező etetése esetén a nagytollak pl.: a farktollak színeződnek, aminek nem szabad megtörténnie. A párosítás során is nagy figyelmet kell fordítani a tollazatra, mert az intenzív és nem intenzív madarak nagyon rosszul felismerhetőek.
Eltérő tollszerkezetű madarakat tanácsos párba állítani, az egyik madárnak puha széles a másik madárnak rövid kemény tolla legyen. Ha az ember ezeket a pontokat figyelembe veszi, és jó tenyészállatai vannak, a siker nem marad el.

 

Világos (lipokróm) mozaik kanárik
A mozaik kanárikat I típus tojó és II típus hím madarak osztják fel.
Az első típus esetében csak egy keskeny csík zsírszín látható a szem mögött. A zsírszínű területek a farktőnél, a szárnyakon (vállak) és a hason kicsik, de egyértelműen elhatároltak.
A II. típus egyértelműen elkülöníthető az I. típustól. Szemcsík helyett maszkot visel (hasonló a stiglic maszkjához. A zsírszínnel színezett területek is nagyobbak, de szintén jól elhatárolhatóak. A többi tollnak mindkét típusnál krétafehérnek kell lennie zsírszín nyoma nélkül.

 

Melanin mozaik kanárik
A melanin mozaik kanárik esetében a madarak kinézete nem azonos a „normál” melanin madarakéval. A tollak ugyanis ebben az esetben szélesebbek, mint a normál melanin madaraknál, szélesebb a mintázat is. A zsírszín hiánya miatt a rajzolat kontrasztja is erősebb a mozaikterületeken kívül, hasonlóan, mint a fehéralapú melanin kanáriknál. A kobalt kanárik kivételével a has alsó része is világosabb.
Ebből a rövid leírásból is kitűnik, hogy nem könnyű mozaik kanárit tenyészteni. De mindenkit, aki mozaik kanárit akar tenyészteni, bátorítani szeretnék, mert gyönyörű szép madarak.
A mozaik kedvelőknek vagy azoknak akik azok szeretnének lenni, javasolhatom még az AZ-AFZ-IG Mozaik/új színek kiállítást, amely évente oktató bemutatót és előadásokat szervez. Ez évben Wedemarkt OT Wennebostel-ben rendezik meg október 27-28.-án. Mielött a színkanárikról szóló sorozatot befejezem, szeretnék arra utalni, hogy ez csak egy kis szelete a színkanári tenyésztésnek. Talán egyesekben sikerült érdeklődést keltenem és a jövőben mint új tenyésztőket üdvözölhetjük őket.

(forrás: IDRE http://www.idre.hu/kanari/tobb-mint-300-eves-szinkanaritenyesztes/?fbclid=IwAR2__FOwkP65ZhqGARQA2SGKQV3UgcbpH3lEQHKqegAdKRqI7jWZ84B-0fU )


 

Lakó Antal:  Nem értek a kanárihoz  2.-3.  rész

A kiállítások látogatóit meglepi a madárvilág változatossága, melyből a KANÁRI csupán egy a sokból. A felszínes semlélődőnek ajánlom, hogy mélyedjen el e faj tanulmányozásában, és garantáltan hasonló meglepetésben lesz része. A nagy alak és színgazdagság láttán nehéz elhinni, hogy ez mind kanári. Az egyes változatok, mint például a Norwich, a Yorkshire, a Gibber Italicus, a Scotch Fancy, a Lizard, a Border, a Fife Fancy, vagy a Gloster annyira különböző, hogy senki sem tévesztheti össze.

Felvetődik a kérdés, ez a nagy méretbeli vagy alakbeli különbség miből adódik? Kiből származik?

Az eredeti elmélet szerint, melyet minden irodalmi munka automatikusan átvett, egy közös ősről beszélt. A legenda szerint a kanári elterjedését a spanyoloknak köszönhetjük. Ők 1402. és 1495. között foglalták el a Kanári szigeteket. Itt élt és él az ún. vad kanári, a Serinus canaria. Sokat befogtak és 1473-1479.-től folyamatosan szállították Európába. A spanyolok csak hím egyedeket szállítottak a rendkívül felkapott madarakból. Azt remélték, hogy a monopol helyzetük megmarad. A történet ott kezd sántítani, amikor arról szól, hogy a XVI. században egy madarakat szállító hajó Elba szigete mellett hajótörést szenvedett és a kiengedett madarak ott alkalmas életteret találva elszaporodtak. Ettől kezdve az olaszok is foglalkoztak kereskedelmével, tenyésztésével. Tehát az eredeti elmélet szerint - a piros kanári kivételével - ez a kiengedett hím szállítmány lenne a közös ős? A másik elmélet az, hogy a piros színt keresztezéssel hozták létre. Ezt korábbi értekezésemben már megkérdőjeleztem, genetikai következtetéseimet érdemben eddig senki sem cáfolta.

Lényegében piros kanári nincs, csak pirosra színezett létezik. Más elmélet szerint az ős kanári fajból kialakított fajták létüket a szakszerű tenyésztői munkának köszönhetik. A kanári variációkat fajtáknak nevezzük, mivel meghatározott és öröklődő különbözőségeket mutatnak. Mégis mivel a fajták szabadon keresztezhetők, táplálkozásuk, énekük jellege azonos, ezért egyazon fajhoz tartoznak. A Fife x Fife önmagával szaporítva mindig Fife Fancy lesz és nem Border. A Norwich x Norwich szintén mindig Norwich utódot hoz és nem Glostert. De mi történik, ha Fife x Norwich kanárit keresztezünk? Az biztos, hogy olyan utódokat kapunk, ami egyik szülőre sem hasonlít, és amiből talán többé soha nem lesz sem Fife sem Norwich. Tehát, hogy mit kapunk abban az öröklődésnek, a genetikának elsődleges, azaz meghatározó szerepe van. A tenyésztői munka, a szelekcióval csak ezt követheti. Egy utód csak azt képes örökölni, amit szülei génkészlete tartalmaz. Mást nem! Az utódokat már szelektálhatjuk méretre, viselkedésre, énekre, ízlésünk vagy a COM. szerint. Keresztezési kísérleteim alapján, melyekről a tűzpinty kapcsán már írtam, eljutottam oda, hogy a piros szín kivételével, a színkanári színek kialakulása genetikai magyarázattal indokolható, elfogadható. Az alakkanárik esetében, ha azok változatosságát vizsgálom, és ide veszem a színkanárik alakját, a nehezen meghatározható Lizardot, akkor már lehetnének, lehetnek örökléstani kételyeink. Egy közös ősből középkori viszonyok között hogyan terjedt el olyan mennyiségű madár, amiből csupán szelekcióval ennyi variáció létrejött. Gondoljuk végig, az emberi kapcsolatok az országok között milyenek lehettek, és milyenek lehettek a tenyésztői kapcsolatok? Gyakori háborúk, utazási nehézségek közepette. Külön fejezetet érdemel a Lizard története. Minden kanáritól különbözik és mindig tiszta vérben tenyésztették. Erről a tiszta fajról már 1740-ből írásos anyag található. Már akkor lényegében olyan volt, mint most. Számomra hasonlóan érdekes volt, amikor néhány éve először találkoztam orosz földről származó kanárival. A nagy birodalom mindig elzárt terület volt. Ide szabadon bemenni, vagy széltében-hosszában közlekedni nehezen lehetett. Az ottani madarászok nehezen tarthattak kapcsolatot egymással. Szűkös lehetőségeik mellett kitenyésztettek egy madarat, amit kanárinak neveztek! Vajon miből? A madár mérete 12-13 cm, tolla zöldes sárga. A mi ismereteinkben az ilyen madárra mondják, hogy jelentéktelen. Viszont állandóan és tüzesen énekelt. Az ének számomra szokatlannak tűnt és nem tudtam semmihez hasonlítani.

A kíváncsiságomat csak tovább táplálta a London Fancy eltűnése, melyet a mai tudással sem tudjuk újra kitenyészteni. Az 1920. körüli években létezett egy 21 cm-es - nagy Lizardra emlékeztető - kanári a Manchesteri. Miből lett, és hová lett? Az ismert fajták ideális mérete Fife, Gloszter 11,5 cm, Lizard 13 cm, színkanárik 14 cm, Norwich 16,5 cm, York. 17 cm. Milánói fodros 18 cm, Lancashire 22-23 cm. stb. rendkívül eltér a vad méretétől. A szakkönyvek átolvasása után azt tapasztaljuk, hogy a vad kanáriról is igen eltérő a megítélés. Már a méretben sincs egyetértés. Egy helyen írtak 14 cm-t a többiben 11-12-13 cm ként szerepelt. A forrás ellenőrizhető, és korszakonként is változik. Az iskolai tanulmányainkból ismert Linné és Brisson a vad kanárit nem tekintették önálló fajnak, hanem valami keveréknek! Vajon miért? Szerintük a vad kanári aranysárga. Köztudott, hogy a Serinus canaria nem ilyen. Mások a vad kanárit a csicsörke egy nagyobb fajtájának tartják, megint mások fordítva a csicsörkét tekintik alfajnak. Ma már tudjuk, hogy igazuk van, mert valóban e két faj nagyon közeli egymáshoz, megkockáztatom a különbség a földrajzi életkörülményekből adódik. Nagyon érdekes ismeretekhez juthatunk Brehm vagy a magyar Fodor Pál munkáiból. Ezekben is sok az átvett legendaszerű megállapítás de még több az ellentmondás. Voltak, akik a madár színét semmire sem becsülték, mások ragyogó színéről beszélnek. Az énekről is más-más a vélemény. Olyan mintha nem is ugyan arról a madárról írnának. A következőkben idézek néhány sort Fodor Pál 1927-ben írt könyvéből. A vadkanárit a szigeteken is keresztezni szokták. Ezek ivadékait verdegaisnak nevezik és a sikerültebb példányokat nagy becsben tartják. A szigetek lakóira egyébként jellemző, hogy bár minden háznál van befogott vadkanári, továbbtenyésztésével alig foglalkoznak. Sőt gondozásukat is annyira elhanyagolják, hogy emiatt egy-két év alatt elpusztulnak. Nos ennek mi az oka, és mivel kereszteznek? Mind olyan kérdés, ami megkérdőjelezheti a közös ős elméletét.

A kérdésekre csak úgy találunk magyarázatot, ha feltételezzük a kanári nem csak a szigetekről származik, hanem több helyről. Ebben az esetben a vad kanáriknak lehetett közös őse és talán a Darvin pintyekhez hasonlóan szétterjedtek és a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva változtak színben, alakban, méretben stb.

 

 


 

 

                   

Vettem a fáradságot és a madárhatározókból kigyűjtöttem, amit a tudósok eleve kanárinak neveznek. Milyen érdekes a serinusok között van sárga, barna, zöld, és méretük 11-17 cm között változik. A felsorolást most mellőzöm, de a 36 fajból 1 faj a Serinus canaria a legkisebb területen él, 1 faj él Európában, 4-5 faj Ázsiában, a többi mind Afrikában. Egyedszáma minden fajnak nagyobb és ebből következően befogásuk is több lehetett, akkor mi indokolja feltételeznünk azt, hogy ezekből nem voltak szállítmányok. Ma is vannak! Ezeket a fajokat mellesleg több nyelven is kanárinak nevezik.

A genetikai magyarázatra a magazin hasábjain értelmetlen kitérni, erre alkalmas lehet egy előadás, egy vitanap. Viszont ha mind a 36 faj kromoszóma száma a mai kanáriéval azonos, akkor van magyarázat a Lizard, Gloszter, Norwich stb. kialakulására. Ma már senki nem vitatja, hogy az azonos kromoszóma számmal rendelkező fajok egymással keresztezhetők. A kérdés csak az, hogy ez az utódoknál is igaz, vagy nem. A csicsörke x kanári, a mozambik x kanári, a Brinston x kanári keresztezése hazánkban is több tenyésztőnek sikerült, és azt is tudjuk utódjaikról, hogy azok termékenyek.

Próbáljuk ki, és tapasztalni fogjuk azt, hogy állításom mind a 36 serinus esetében hasonló eredményt mutat. Külön érdekesség lehetne annak a vizsgálata, hogy a vadak keresztezése hány változatot eredményezne, de ezeknek a nagy számát csak a valószínűségi számítással tudjuk meghatározni. Írásomat figyelemfelkeltőnek és azoknak szántam, akik értenek a kanárihoz.

Mivel számomra az egy vad kanári elmélet nem ad magyarázatot a domesztikált egyedek létezésére, így erre saját elméletem összegezve a következő: Az alak és színkanárit nem egy, hanem több helyről származó serinusból is kitenyészthették. Nem egy vadkanári a közös ős, hanem a vad kanáriknak lehetett közös kanári őse.

Elmélkedésem egy amatőr munkája, így esetleges tévedéseimet a szakértők minden bizonnyal megbocsátják, kijavítják vagy megcáfolják.

 

(Az írás a szerző engedélyével jelent meg az oldalon.)

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 56
Heti: 143
Havi: 1 300
Össz.: 324 477

Látogatottság növelés
Oldal: Tanulmányok
A harz-i roller kanári - © 2008 - 2024 - rollercanary.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »