A harz-i roller kanári

... avagy a Magyar nemes kanári.

Különböző weblapokon, és szaklapokban megjelent írásaim a rolleresekről, a roller kanáriról.


     A roller kanári tenyésztés és énekeskanári bírálás nagymestere :G

 

            Látogatóban Richter Gusztávnálond

 

  Jómagam csak néhány éve foglalkozom ezzel a majdnem elfeledett kanárifajtával, a roller kanárival. Azóta rendszeres kapcsolatban állok azzal a maroknyi csapattal, akik rajonganak a fajtáért, kitartóan tenyésztenek, és évente hagyományosan énekversenyeket rendeznek e madaraknak. A hazai díszmadártenyésztés meghatározó alakjai éppúgy megtalálhatóak köztük, mint orvosok, hivatásos vadászok, üzletemberek, vagy éppen egyszerű nyugdíjasok, akik tartalmasan szeretnék eltölteni csekélyke szabadidejüket. Szeretném bemutatni az egyesület - hivatalos nevén MDOSZ Roller Szakcsoport Díszmadártenyésztő Egyesület - néhány tagját egy cikksorozat keretében. Nagyon sokszínű társaság, érdemes megismerni őket, madaraikat, munkájukat.

 

  Elsőként egyesületünk tiszteletbeli elnökével, a pécsi Richter Gusztávval, hazánk egyetlen COM vizsgával rendelkező énekeskanári bírójával beszélgettem. A fonyódi kikötőben látogattam meg Gusztit, ahol csodálatos környezetben tölti a nyarat munkával, pihenéssel, vitorlázással. Önmagáról, és természetesen örök szerelméről a madarakról beszélt elsősorban: " 14 évesen kezdtem el madarakat tartani. Ahogy akkoriban mindenkinek, nekem is "stigók", csízek, kenderikék szerepeltek első állományomban. Félig szabadon tartottam madaraimat a szobámban, öröm volt nézni, hallgatni őket, ahogy a függöny karnisán ülve énekeltek naphosszat. Édesapám természetesen nem nézte jó szemmel, hogy az akkor már védett madarak röpködnek a lakásban, ezért hamar szabadjára engedtem ezt az állományt. Vigaszul 68' karácsonyára kaptam az első roller kanárimat. Ez a madár Szendrő Béla tenyészetéből származott. Az idősebb korosztálynak nem kell Béla bácsit bemutatni, a fiataloknak meg csak annyit róla röviden, hogy 4-szeres magyar bajnok volt, és 60 évig rollerezett Pécsett. Olyan hatással volt tenyészete, madárszeretete édesapámra is, hogy mikor az ajándékomat mentünk hozzá kiválasztani, nemcsak nekem, hanem saját maga részére is vett egy dalnokot. 1970-ben már olyan komoly állománnyal rendelkeztem, hogy részt vettem versenyeken is . 1973-ban megnősültem, ekkor néhány évre abbahagytam a madarászást, kicsi volt a szülői ház a két család mellett a madaraknak is. Mikor külön családi házba költöztem természetesen újra elkezdtem tenyészteni, de 78'-ban visszavonultam ezüstkoszorús mestertenyésztőként. Ekkor már bíráskodtam, és összeférhetetlennek tartom a tenyésztést és a bíráskodást ugyanabban a szakágban. Ebben az időben még Pécsett nagyon magas szintű rolleres-, és madarászélet folyt. Bőven kielégítette a madarakkal való foglalkozásom igényét a tenyésztőkkel való kapcsolattartás, és a versenyek elbírálása. 1988-ban, Olaszországban tettem le a COM bírói vizsgát. Francesco Scneider volt a vizsgabiztos,  a feladat meg az volt, hogy vele párhuzamosan kellett elbírálnom két kollekciót. Az elsőre Schneider úr 350 pontot, én 349-et adtam. miután elmondtam neki, mely madárnál mit hallottam, a vizsgabiztos a következő kollekció helyett szendvicseket és üdítőt kért a felhordótól, a következő fél órát pedig végigbeszélgettük. Rengeteg külföldi versenyen bíráltam ezek után, de a legemlékezetesebbek a cseh-szlovák rendezésű versenyek voltak. Nagyon kedves emlék a 82-es prágai, vagy a legutóbb a csehországi Tábor városában megrendezett 97-es verseny, ahol a közös Cseh-Szlovák-Morva bajnokság 50 legjobb kollekcióját bírálhattam. Több nagyon komoly nemzetközi verseny helyszíne volt Budapest is a nyolcvanas évek előtt. Most is hívnak külföldre, decemberben az Osztrák Nemzeti Bajnokság bírája leszek, meg hát a hazai csapatnak is szervezek egy januári nemzetközi versenyt éppen Ausztriában. Azt bátran állíthatom, hogy a hazai tenyésztők madarai helyt fognak állni ezen a megmérettetésen, hiszen az élboly világszínvonalú állománnyal rendelkezik. Idősebb tenyésztőink mesterei a felkészítésnek, a fiatalok meg minden szakmai segítséget megkapnak tőlük. Természetesen én is segítem őket felkészítési, tenyésztési tanácsokkal. Amúgy szívesen bírálok színkanárikat is. Ismerem az összes COM kulcsot, de kitölti szabadidőmet a roller, meg hát a roller az "igazi madár".

 

    Az azért elkedvetlenít, hogy nagyon kevés a 30 év alatti tenyésztő, de nem csak a rollerek, hanem a díszmadarak körül is általában. Kinyílt a világ. A fiataloknak ezernyi lehetőségük van szórakozásra, utazásra, a madarászás meg helyhez kötött, napi elfoglaltságot igénylő tevékenység. Nem érdekli őket a madarászat, és ez világméretű jelenség. A pécsi egyesületnek 1982-ben 146 tagja volt, most talán 10 ha van. Tudom, vannak kezdeményezések ennek a folyamatnak a megfordítására, és nagyon szeretném, ha ezek a próbálkozások sikerrel járnának.

 

   Természetesen a rollerek mellett más madarak is terítékre kerültek beszélgetésünk során. Öröm volt hallgatni, milyen lelkesen mesélt a ház előtt álló fűzfán fészkelő széncinegékről, és a gyönyörű parkban élő többi madárról, tengelicről, zöldikéről... Nevetve mesélte, mióta beérett a bodza termése, naponta kell cserélnie az abroszt a kerti asztalon, oly sok fekete rigó és seregély látogatja az árnyat adó fát felette, ennek nyoma meg persze látszik a terítőn.

 

   Beszélgetésünket egy jó tanáccsal zárta, amit többször hallottam már tőle, és minden madarásznak szóló üzenet : "Magatoknak tenyésszetek gyerekek olyat ami nektek tetszik, ne a bíróknak. Soha nem fogtok csalódni. A verseny évente csak fél óra, a madarászás meg 365 nap. Ti egész évben örüljetek madaraitoknak."

 

   Jó egészséget Guszti bátyám! Kívánjuk, hogy még sok évtizedig bíráld a madarainkat!

    NG 2007

latogatas1_1.jpg




2007.11.08 [20:45]


Látogatás az MDOSZ Roller Szakcsoportjának elnökénél, Maróti Béla gyémántkoszorús mestertenyésztőnél.


Az elnök urat azt hiszem sokaknak nem kell bemutatnom, hiszen a neve fémjelzi jó néhány éve a hazai roller kanári tenyésztést. Nyolcszor nyerte el a magyar bajnoki címet, állománya világszínvonalú, szerepelt már világbajnokságon nem is akármilyen eredménnyel. Herendi otthonában látogattam meg immáron sokadszor, hiszen régóta baráti a kapcsolat közöttünk, engem is Ő fertőzött meg e fajta szeretetével. Mivel az Országos Bajnokság előtt állunk, beszélgetésünk első témája a versenyre való felkészítés volt.

  "Jó tenyészévet zártam, és a madarak is szépen haladnak a felkészítés rögös útján. A jó tenyészévnek most különösen örülök, hiszen úgy néz ki beérett az a több éves munka amit a fajta népszerűsítésébe fektettem. Talán idén először nem külföldre kerülnek legjobb madaraim a verseny után, hanem hazai tenyésztők, tenyésztőjelöltek jegyezték elő szinte mindet. Egyesületünk taglétszáma  is jelentősen gyarapodott ez évben, azt hiszem jövőre már komoly "vetélytársak"-ként kell számolnunk az új tagokkal."

   Ezután hosszan beszélgettünk az egyesület inkább ügyes mint bajos dolgairól, majd megkértem beszéljen kicsit önmagáról, munkájáról, meg arról hogy találtak egymásra a rollerekkel.

  "Mióta eszemet tudom valamilyen állatkám mindíg volt. A legelső madaram - egy sárga hullámos papagáj - csak rövid ideig volt meg, mert addíg szeretgettem míg egy óvatlan pillanatban elrepült. Rengeteg sót fogyasztottam el ezután a konyhából, mert hogy másik madarat fogjak állandóan a kertünket bújtam, próbálva megsózni az ott néha leszálló énekes madarak farkát, ahogy azt Feri bácsi, néhai nagybátyám mondogatta nekem. 6 éves fejjel végig sóztam az egész nyarat, mikor nagyanyám egyszer meglátta miben mesterkedem! Kérdésére elmondtam, hogy azért rohangálok a felrebbenő madarak után, hogy a feléjük szórt só rámenjen a farkukra, és ahogy Feribá mondta akkor leszállnak és megszelídűlnek. Na kapott a Feri bácsi a mamától, de sajnos én is. Azért el nem vette a kedvem, és annál nagyobb érdeklődésemet azoktól a csodálatosan szép kis madaraktól...
  Ezután - már általános iskolás koromban - következett a "stigó" korszak. A tengelicet felénk csak stiglicnek, szabadon stigónak, hangja után cübének is hívják. Színpompás tollazatával Európa talán legszebbik madara. Ezek befogásához fakín és fagyöngy kifőzött enyvét használtuk, amit feltekertünk 20-30 centi hosszú pálcákra, és egy bogáncs bokorra tettünk. Raktunk a bokor mellé egy pici kalitban csaló madarat, melynek füttyére egész csapatban jött le a stigó. A stigózás legnagyobb magyar alakja - mindenki csak a művésznevén ismerte - Dudujlemári volt. Onnét van a furcsa neve, mikor kinnt fagyoskodott az öreg a Buhin-völgyi stigliceket várva, jött a lánya az ebéddel mire a kitett pálcák felé libbenő madarak megijedvén tovább repültek. Visító pösze hangján odakiáltott a lányának: " Dudujj le Mári a' zanyád cümmárgyáját me gyünnek a cübekek!...." Ezt valaki meghallotta és már tudta is az egész világ a keresztelő történetet....
  Már tizenéves voltam, mikor egyik barátom apukájától 100 ft-ért vettem az első kanárimat, a "Kopit". Így neveztem el, merthogy kopasz volt az istenadta. Sárga csapper madár lehetett. 1,5 évig küzdöttem az egészségéért, de nem sikerült. Úgy pusztult el szegény, hogy még a hangját sem hallottam...
  Aztán jött egy zöld csapper hím meg egy izabella tojó. Édesanyám minden ajtót becsukva fedezékbe vonult ha a hím elkezdett fütyülni! Olyan verése volt mint a vadmadarak többségének, aztán jöttek a "tyú-tyú"-k meg a "csip-csip"-ek, amit reszkető dobhártyával de kellő csodálattal nyugtáztam... Akkor már hallottam egy Ruppert nevű állatorvosról meg a Galambos bácsiról is, hogy roller tenyésztők Veszprémben, de a rollerek magas áruk miatt egy magamfajta diák gyereknek akkor elérhetetlen álomnak bizonyultak... Maradtak a csapperek, később már vagy nyolcvanan a színskála minden árnyalatában.
  A harmincas éveim elején csapott meg a roller szele... Barátomat kísértem Kaposvárra erdélyi földijét meglátogatni. Mint amolyan természetet bújó emberek azonnal érdekfeszítő történetekkel árasztottuk el egymás figyelmét. A nappalira, ahol ültünk a madárszoba ajtaja nyílott, ahonnét különféle madárhangok hallatszottak, de volt egy csodálatos, eddíg még sosem hallott hang, amire azonnal felpattantam és már mentem is az ajtó felé. Ahogy megjelentem ott természetesen azonnal csend lett, de pár pillanat múlva egy bársonyosan mélyen gurgulázó hangon megszólalt életem első rollerje, melyet volt szerencsém testközelben hallani. Rögtön éreztem, hogy ez az a madár mely soha többé nem hiányozhat az életemből...
  Hivatásom a vadászat szerencsés lehetőség volt arra, hogy a szarvasbőgés idejét nálam töltő német vendégeimnek feladatul adjam e csodálatos madár beszerzését. Közben nyakamba vettem a fél országot és eljutottam Pécsre, ahol a régi nagy magyar rollerosok maradék kis csoportjával sikerült összetalálkoznom. Péter Géza bácsitól nagy könyörgésre tudtam vásárolni egy roller hímet, ami mostani felkészültségem tudatával mérve elég szerény képességű madárka volt, de ROLLER! Persze tojó is lett a fiúcska mellé, ha már lúd legyen kövér! Aztán innen Bajára mentem, ahol megismerkedtem Nagy Kanász János bácsival, aki szintén ismert tenyésztőnek számított akkortájt. Tőle szintén egy tojó és egy hím madarat sikerült beszereznem, s ezzel el is kezdődött a tenyésztés! Természetesen egy darab fiát nem sikerült tenyésztenem az első évben, de megjöttek az eredeti német madarak. Ebben az időben már volt pénzem a madarászásra is, fogtam magam és meg sem álltam Németország legeredményesebb harzer-roller tenyésztőjéig. Dortmundtól feljebb lakott, ide 1500 km-re!
  Sok magyar pezsgő, fokhagyma, téliszalámi megtette hatását, beengedett...!!! Ez is nagy szó volt mert a többi Deutsche Meister akiket kerestem nem volt ennyire barátságos! Azóta nagyon jó barátságba kerültem Alois Ghelinggel, Anton Röderrel, Paul Gassmannal és több igazán világszínvonalú rollert sikerült vásárolnom tőlük....
  Időközben felderítettem az akkor még Csehszlovák rollereseket, az igazi nagyok Janyek, Krocska, Jankovics, Szmeták remek tenyésztők voltak. Akkor a pozsonyi városi versenyen több induló volt mint nálunk az országoson. Ők voltak a nagy nemzeti bajnokok.
  Ennek a Német - Szlovák vonalnak az egyesítéséből sikerült megalapoznom mai állományomat, mely 22 tojóból és 10 hímből áll...
  Még mindíg nem vagyok elégedett az eredményeimmel, a tenyésztés, a genetika útvesztőit megjárva tanulom ennek a csodálatos dolognak a részleteit. Az MDOSZ Roller Szakcsoportjának vezetőjeként azon munkálkodom, hogy sikerüljön minél több madárkedvelővel megismertetni ezt a speciálisan emberközpontú igazi szobamadarat, keresve olyan leendő kollégákat akik szívesen foglalkoznánák a roller kanári tenyésztésével.
  Tulajdonképpen lehet hogy annak örülnék, ha az általam segített utánpótlásból valaki a versenyen jól elverne...?!... De neeem ! "

   Természetesen madarakról, madarászokról beszélgettünk anekdotázva elsősorban, de ne csodálkozzon a kedves Olvasó, ha máshonnan is ismerős vendéglátóm neve! A MEOE Veszprémi Szervezetének elnöke, a méltán világhírű Mohoskői magyar vizsla kennel megalapítója, ahol több champion, sőt világgyőztes kutya látta meg a napvilágot. Nemzetközileg elismert vadász - és munkakutyabíró, kutyakiképző, a tájegység vadászmestere. 20 éven keresztül solymászott. A Veszprémi Állatkert ragadozó madaraival dolgozott, és ezekkel a madarakkal tartott bemutatókat országszerte. Ezek mellett 20 évet versenyzett aktívan a magyar rally bajnokságban számtalan futamot megnyerve...
  Nem tudom, hogy ezen tevékenységek mennyi időt vesznek el szabadidejéből, de az bizonyos, hogy a hazai rollerezés mindemellett nagyon sokat köszönhet neki!  Szakmai tudása meg sem kérdőjelezhető, a nyolc Magyar Bajnoki cím magáért beszél! Tenyésztőtársaimmal számtalanszor tapasztalhattuk, hogy önzetlenül segít tenyészmadarak, eszközök beszerzésében, és rendelkezésre áll ha bármilyen kérdés merül fel madarainkkal kapcsolatban. Egyesületünk tagjainak nagyrészét Ő ismertette meg a fajtával, és e magazin hasábjain is több, a fajtát népszerűsítő írása jelent meg. Tenyésztői, tartási tanácsokkal szolgál nap mint nap az IDRE honlapján, a "kanárik => roller kanárik" topicban, legyen gondja bárkinek az egy szem énekesével, madarainak szaporításával, takarmányozásával vagy a tenyésztéssel.
  Azt hiszem a magyar madarásztársadalom nem csak egy madarásszal lenne szegényebb tenyészete, madarai, és a fajtát népszerűsítő munkája nélkül, hanem egy kanárifajtával is , a roller kanárival...
  Kívánok további munkájához sok erőt, kitartást a következő évtizedekben, és legalább annyi természetes humorral teli csibészséget, amennyi eddigi találkozásainkkor mindannyiszor sugárzott belőle!

marotinal073.jpg

marotinal007.jpg




Bemutatjuk az MDOSZ Roller Szakcsoportját
Beszélgetés Iker Ferenccel

   Az albertirsai Iker Ferenc a rolleresek fiatalabb generációjához tartozik, és az élboly talán egyetlen olyan tagja, aki más fajokkal is foglalkozik. Az igen szép gould amandína állománya mellett természetesen a rollereké a főszerep. Énekesei a 2006-os Országos Bajnokságon a második helyet szerezték meg Maróti Béla madarai mögött. Úgy hozta a sors, hogy nálam, pilisvörösvári otthonomban találkoztunk. Az én madaraimat nézegetve, hallgatva beszélgettünk arról, hogyan is kezdődött nála a "rollerezés"?ikerferi_madarakkal.jpg

 "Budapesten születtem, de ha valaki megkérdezi gondolkodás nélkül nagyradainak mondom magam. Gyermekkoromban rengeteg időt töltöttem az ott - Zala megyében - élő nagyszüleimnél. Tipikus vidéki udvar a nagyszüleim portája, baromfiudvarral, istállóval, tehenekkel és más háziállatokkal. Ráadásul egy gyermekkori jó barátommal sokat barangoltunk a „berekben”, ami ma a Kis-Balatoni tájvédelmi körzet része. Teljesen az állatok bűvöletében telt a gyermekkorom, és talán ezek hatására jelentkeztem Vácra, a Mezőgazdasági Szakközépiskola állattenyésztési szakára. Ez az időszak meghatározó volt életemben. Olyan magas szintű oktatás folyt ebben az iskolában, hogy az egyetemen is jó alapnak bizonyult az itt elsajátított anyag.
   Nagyon jó társaság verődött össze mind itt, mind később Gödöllőn az Agrártudományi Egyetemen.  Évfolyam társam volt mindkét iskolában, - több nagytudású, ismert kollégám mellett - és persze azóta is jó barátom  Rostás Balázs, aki már akkoriban is haladó szinten (!) madarászott. Társaimmal sokszor ámultunk, hogy milyen céltudatosan, pénzt és fáradságot nem kímélve törekszik egy-egy jó tenyész példánynak ígérkező nagypapagáj beszerzésére. Néha fél Európát átutazta egy igazolt származású, komoly genetikai háttérrel rendelkező színmutációért.
Én ebben az időben elsősorban akvarisztikával foglalkoztam. A diszkoszhal szaporításáig jutottam el ebben a műfajban, ami szerintem nem rossz eredmény 18 évesen.
    1989-ben államvizsgáztam, majd a munka és családalapítás miatt nem jutott időm állattartásra, tenyésztésre. Viszont folyamatosan tanulmányoztam a madarász szakirodalmat - ebben nagy segítségemre volt német nyelvtudásom - és elsősorban a pintyfélék keltették fel érdeklődésemet.
    Egy fura eset adta meg a kezdő lökést a madártenyésztés felé. 2002 februárjában az irodám ablakán kitekintve egy tengelicet láttam furcsán ücsörögni a hóban. Egy kamion ment el mellette, és a menetszél szabályosan felborította, a madár eldőlt a hóban. Behoztam gyorsan az irodába a szinte fagyott kis madarat, ahol egy dobozkában percek alatt felengedett. Gondoltam tavasszal szabadon engedem, de sajnos három hét múlva elpusztult. De ezzel az élménnyel újra beindult valami. A már korábban is olvasott szakirodalmak és a madárka iránti hiányérzetet csillapítandó fellapoztam a Díszmadár Magazint, ahol Maróti Béla  hirdetésén akadt meg a szemem. Meglátogattam Herenden, és rögtön beleszerettem a rollerekbe. Elsőre talán nem is maguk a madarak fogtak meg, hanem a velük való feladatok.
    Minden dolog benne van a rollerben amiért tenyészteni érdemes! Több tucat generáción keresztül megjelölt, törzskönyvezett tenyészmadarak, határozott tenyészcél, és minden időszak zárásaként egy megmérettetés, amelyen kiderül jó irányban halad e munkánk. Ez maga a szakma amit tanultam, klasszikus állattenyésztési feladat!
    2002-ben el is kezdtem a tenyésztést. Az első néhány évben csak tanultam a kanárizást, legtöbbször egy kollekcióra való hím sem jött össze, de szépen lassan belejöttem a "rollerezésbe". Azóta folyamatosan fejlesztem az állományom, jelenleg 15-16 tenyésztojóval és 6-8 hímmel dolgozom. Igazi kultúr madárnak tartom a rollert, és kicsit értetlenül állok az előtt, miért hanyatlott oly sokáig a hazai díszmadártenyésztés ezen szakága. Igaz hogy mostanra megfordult ez a folyamat, de még mindig nem tartom elégségesnek a tenyésztők, és a honi populáció létszámát. Fontos lenne, hogy többen foglalkozzunk ezekkel a madarakkal. Ahhoz hogy a jelenlegi törzsállomány jó minősége megmaradjon, jóval szélesebb tenyésztői bázisra lenne szükség.

iker_elovalogatas.jpg

A guold amandínák tenyésztésében a madarak szépsége, természetes eleganciája, és a faj variabilitása fogott meg. Itt a színváltozatok között bolyong az ember a genetika útvesztőjében. 11 párat tartok a guoldokból. Nagyon érdekes, szép tenyésztői feladat a velük való foglalkozás, de az igazi szerelem a roller.

Tenyésztői célom, hogy az állományom évek alatt minél stabilabb genetikai hátterű és így biológiai értelemben minél értékesebb legyen. Ehhez elengedhetetlenül szükséges egy következetesen vezetett dokumentáció, az eredmények kiértékelése és összevetése és a helyes párosítás.
     Az legnagyobb problémám leginkább az, hogy több időt szeretnék a madarakkal foglalkozni, de ezt nem mindig tudom megoldani. Egy családi vállalkozást alapítottunk a párommal már több mint 15 éve és más üzleti feladataink is vannak. A munka teljes embert kíván. Családom és gyermekeim leginkább a fontosak számomra, hat gyönyörű kislány édesapja vagyok. A családom természetesen mindennél előbbre való. A madarakra a napi ellátáson kívül néha csak a hétvége marad.

Kiemelt köszönetet illeti Feleségemet aki tolerálja és támogatja is kedvtelésemet. Ez ( valljuk be ) sokszor nem egyszerű.

    Csak egy éve ismertem meg vendégemet, de személyében egy segítőkész, és nem utolsósorban eredményes tenyésztőt tisztelhetünk egyesületünk tagjai közt. Nagy előnyt jelent ha egy csoportban egy hozzá hasonló komoly, megalapozott szakmai tudással rendelkező tenyésztő segíti a tagok munkáját.
    Köszönöm a beszélgetést, öröm volt újra találkozni, és ígérem a közeljövőben viszonzom a látogatást!  




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 22
Tegnapi: 56
Heti: 158
Havi: 1 315
Össz.: 324 492

Látogatottság növelés
Oldal: Cikkek, írások 1....
A harz-i roller kanári - © 2008 - 2024 - rollercanary.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »